Mikor forduljunk belgyógyászhoz?
A belgyógyászat az általános orvoslás magasan specializálódott szakmacsoportjait jelöli, amely leginkább integrálja a többi orvos-szakmát a megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció szempontjából.
Mára már a belgyógyászat jelentősen szakosodott, és mint alapszakma aldiszciplinákra osztható, így a belgyógyászatból nőtt ki például a gasztroenterológia (gyomor-bélrendszeri betegségekkel), kardiológia (szív és érrendszeri betegségek), diabetológia (cukorbetegséggel), endokrinológia (belső elválasztású mirigyekkel), neurológia (agy és idegrendszeri betegségek), az infektológia (ferőző betegségek), a hematológia (vérképző rendszer betegségei) stb. foglalkozó szakágak.
Belgyógyászhoz akkor kell fordulni, amikor bizonytalan tünetekkel rendelkező páciens nem tudja hova forduljon, ilyen például a tisztázatlan eredetű tartós lázas állapot, a tisztázatlan eredetű vérszegénység, a tisztázatlan kiindulású gyulladás (pl. góckutatás), a hasi vagy mellkasi fájdalom, a sok ízületi gyulladás, a fogyás.
A belgyógyász a belgyógyászati alapvizsgálatokkal segít megállapítani az optimális kivizsgálási stratégiát és megszervezni a betegutakat.
A belgyógyászati vizsgálat lényeges része a kórtörténet kikérdezése. A megfelelő részletességű és türelmes belszervi kórtörténet (anamnesis) felvétele a jó belgyógyászati diagnózis alapja.
A családban előforduló belgyógyászati betegségekre is rákérdez a belgyógyász orvos, különös figyelemmel a szív-érrendszeri (magas vérnyomás, szívinfarktus, érszűkület, trombózis, embólia), a gyomor-bélrendszeri (máj, epebetegség), az anyagcsere (cukorbetegség, zsíranyagcsere eltérések), endokrinológiai (belső elválasztású mirigyek, hormonok), légzőszervi, urogenitalis (húgyúti), mozgásszervi megbetegedésékre, az autoimmun és fertőző betegségekre, a fejlődési rendellenességekre és a daganatos kórképekre. Nagyon fontos a családi halmozódás vagy a családban előfordult kórképek életkori megjelenése.
A kórtörténet része a páciens korábbi belgyógyászati betegségeinek ismerete, a gyerekkori betegségek és azok szövődményei valamint a családi kórtörténetnél felsorolt szervrendszeri megbetegedések. Mindig ki kell térni az allergiára, ideértve a légúti, táplálkozási és gyógyszer allergiát is.
A fizikális vizsgálat során vizsgálja a belgyógyász az általános belszervi állapotot, a test fejlettségét, a páciens tápláltságát. Megfigyeli a bőr, látható nyálkahártyák színét, tapintja a pajzsmirigyet, nyirokcsomókat. Kopogtatja, és hallgatózással vizsgálja a mellkast, tüdőt, szívet, tapintja a perifériás ütőereket, nyaki ütőeret és megtekinti a visszereket. Vérnyomást mér. Kitér a has tapintására, ahol a májat, lépet tapintja, a has érzékenységét vizsgálja, kóros rezisztenciát, sérvet keres, megállapítja a műtéti hegeket.
A belgyógyászati vizsgálat részét képezi a mozgásszervek és idegrendszer vizsgálata is. Gyakran végez a belgyógyász vérnyomás és EKG vizsgálatot rutinszerű kiegészítéseként a fizikális vizsgálatnak.
A belgyógyászati tünetek panaszok, kórtörténeti adatok ismeretében szűrőjelleggel vagy a tünetek okának kiderítésére a belgyógyász felállít egy diagnosztikus sorrendet a belgyógyászati laboratóriumi vizsgálatokkal, képalkotó vizsgálatokkal, további szakorvosi konzultációk megszervezésével.
A belgyógyász a kontroll összefoglaló szakvizsgálat során a leletek értékelésénél mindig kitér a korábbi leletekkel történő egybevetésre, hiszen nemcsak a jelen állapot felmérése, hanem a korábbiakhoz képest bekövetkezett változás alapján tud dönteni a terápia megválasztásáról.
A belgyógyász folyamatosan követi, monitorozza és gondozza az egyes megállapított eltérések mértékét azaz betegségének megfelelően gondozásba veszi a pácienst.
