Elhízás veszélyei
Az elhízás szerepe a gasztroenterológiai kórképekben.
Az elhízás szerepe a gasztroenterológiai kórképekben
A kóros kövérség (obesitas) az utóbbi tíz évben a fejlett országokban szociális problémából valódi népbetegséggé nőtte ki magát, olyannyira, hogy a dohányzás mögött a második helyet foglalja el a megelőzhető haláloki tényezők között. Magyarországon a 2004-es statisztikai adatok szerint az elhízás a teljes populáció több mint 50%-át érinti, ezzel hazánk az Egyesült Államok mögött a hatodik helyen áll a kövérségi világranglistán. Nyilvánvaló, hogy a jövőben ez a tendencia tovább romlik, hiszen az utóbbi 25 évben az Egyesült Államokban az elhízott gyermekek aránya megkétszereződött. Amíg az elhízás és a szív és érrendszeri (cardiovascularis) megbetegedések közötti kapcsolat széleskörű orvosi publicitást kapott az utóbbi években, addig kevés az írásos anyag a gasztroenterológiai vonatkozásairól. Ilyenek például a reflux betegség, a zsírmáj, az epekőbetegség és a hasnyálmirigy betegségei.
Végbélrák és az elhízás
A végbélrák (colorectalis rák – CRC) a második-harmadik helyen áll a daganatok halálozási rátáját tekintve mindkét nemben a gazdaságilag fejlett országokban. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az utóbbiak közé tartoznak a táplálkozási tényezők, az elhízás, a fizikai aktivitás hiánya. Az elmúlt négy évtizedben számos nagy tanulmányban mutattak ki pozitív összefüggést a kóros túlsúly és a végbélrák bekövetkezési és halálozási esélye között. E tanulmányok szerint elsősorban a centrális, hasi típusú elhízás fokozza a vastagbélrák rizikóját.
Az 1982-ben indult American Cancer Society’s Cancer Prevention Study II-ben több, mint 875.000 személyt követtek 12 évig. A 32,5 fölötti BMI (Body Mass Index – Testtömeg index) férfiakban 1,9-szeresére, nőkben 1,23-szorosára növelte a végbélrák kockázatát a normál testsúlyúakkal szemben.
A nyelőcső betegségei és az elhízás
A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) és a kövérség egyaránt gyakori, gyakran együttesen jelentkező probléma a fejlett nyugati országokban. A GERD a felnőtt lakosság 25%-át is érintheti, nyelőcső égés és visszafolyás formájában jelentkezve. A „kövérség egyenlő GERD” tétel azonban nem is olyan egyértelmű. A témában zajló kutatások nem találtak egyértelmű kapcsolatot a testtömeg és a nyelőcső kóros pH-paraméterei között. Más vizsgálatokban viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a kövérség elsősorban a rekeszsérvek gyakoribb előfordulása miatt növeli a reflux, és ezen belül is az erozív refluxbetegség kialakulását. A nyelőcsövet több mechanizmus védi a gyomortartalom káros hatásától, amelyeket a kövérség általánosságban negatívan befolyásol.
Oki szerepet tulajdoníthatunk az elfogyasztott étel mennyiségének és minőségének is. A gyomorfal feszülését fokozó, szén-dioxiddal dúsított üdítőitalok, a magasabb zsírtartalmú és nagy mennyiségű ételek elfogyasztása a kolecisztokinin- (CCK-) felszabadulás révén az alsó nyelőcső sphincter (mely a gyomorsav visszacsorgását hivatott megakadályozni) elváltozását okozza. Összefüggést találtak továbbá a dohányzás, az alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás és a refluxos tünetek megléte között is.
Hasnyálmirigy-betegségek és az elhízás
A hasnyálmirigy rosszindulatú daganatos megbetegedései a negyedik helyen állnak a daganatok okozta halálozást tekintve mindkét nemben. A dohányzás és a cukorbetegség régóta ismert rizikófaktorok, az elhízással kapcsolatban azonban az eredmények némileg ellentmondásosak. A régebbi vizsgálatok nem találtak egyértelmű összefüggést az elhízás és a hasnyálmirigy daganat előfordulása között. Ennek egyik lehetséges oka, hogy akkoriban viszonylag széles BMI tartományokat alkalmaztak, másik oka, hogy egyéb jelentős rizikótényezőket -mint például a dohányzás- figyelmen kívül hagytak. A későbbi (1995 utáni) vizsgálatok döntő többsége azonban amellett szól, hogy a 30 feletti BMI rizikótényezőt jelent. Több, nagy volumenű kísérletet végeztek az USA-ban, melyek alapján egy elhízott személy (BMI=30 kg/m2) 19%-kal nagyobb eséllyel betegszik meg hasnyálmirigyrákban, mint az ideális (BMI = 22 kg/m2) testsúlyú.
Az elhízás az akut hasnyálmirigy gyulladás (pancreatitis – AP) egyik közismert rizikófaktora. Blomgren és munkatársai 1,4 milliós populációban végzett vizsgálatai szerint a testtömeg index minden öt egységgel való növekedése 24%-kal növelte az akut pancreatitis kialakulásának esélyét.
Hepatobiliaris kórképek és az elhízás
Boncolási adatok alapján figyeltek fel először arra, hogy a tisztázatlan eredetű májzsugorodás, májgyulladás előfordulása szignifikánsan gyakoribb a kövér, mint a normális BMI-vel rendelkező egyéneknél. Az ehhez vezető kór a nem alkoholos eredetű zsírmáj és az abból kialakuló steatohepatitis (NASH). A NASH tüneteit mutató boncolt egyének 90%-a túlsúlyos volt. Kórosan kövér férfiakban a rosszindulatú májdaganat kialakulásának rizikója közel ötszöröse a normális BMI-vel rendelkező referenciapopulációénak.
Összegzés
Az elhízás okozta gasztroenterológiai kórképek megelőzése, korai felismerése és kezelése népegészségügyi szempontból kiemelt fontosságú, s ennek a lehető legegyszerűbb és legkevesebb mellékhatással járó gyógymódja az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott táplálkozás.
A cikk teljes, eredeti formájában megtekinthető itt.
Tudja, hogy mennyi a testtömeg indexe?
Most könnyedén, mindössze két adat megadásával megtudhatja az alábbi kalkulátorunk segítségével. Amennyiben az Ön testtömeg indexe 30 vagy ennél nagyobb, tanácsos felkeresni a szakembert, mert ebben az esetben már nagy eséllyel káros elváltozások keletkezhettek.
